Egy újszülött papagáj kézi etetése nagyon nagy kihívás. A helyzetet egyrészt a kényszer hozhatja létre, amennyiben a szülők nem etetik a kicsit, ezért mindenképpen kézi etetésre szorul, illetve okozhatja a szándék, hogy a madár már nagyon fiatalon elkezdjen kötődni az emberhez.
Vannak azért ijesztő pillanatok. A papagájok súlyát naponta kell mérni, és én bizony már szaladtam az állatorvoshoz egy rosszul beállított mérleg miatt, mert azt hittem, a madár súlygyarapodása megállt. A következő pánik: működtek a veséi? Mert nem láttam nyomát ürüléknek. Aztán rájöttem, hogy a vizelet a forgácson átfolyva átitatta a hajtogatott újságot. Jó nedvesek voltak, semmi miatt nem kellett aggódni. Mire kis papagájom elérte az 50 napos kort, abbahagytam a pánikolást. Nőtt, később felállva és csapkodva, ugyanakkor óvatos élvezetet is nyújtott már, ha valaki megfogta. A négy etetés lecsökkent háromra, majd naponta már csak kétszer etettem kézzel.
Amikor kicsit nagyobb lett, azonnal megkezdtük a hevederes edzést. Ez nagyon könnyű a csecsemőmadarakkal. Kicsi korban hamar megszokják a hámot, később ez nagyon jól jön, hiszen ezzel a papagáj biztonságosan kivihető a szabadba. Ezután minden nap néhány percre feltettem a hevedert, idővel el lehet jutni arra a szintre, hogy a madár már észre sem veszi, hogy rajta van.
Később megkezdtük a további edzéseket is a már teljesen önálló papagájjal. Megtanítottuk őt kézre fellépni, először egy, később mindkét lábat használva. Ezek mind hamar sikerültek. A heveder használata ekkora már rutinosan ment, így minden nap tettünk egy kis sétát a kertben, teljes biztonságban.
Vannak azért ijesztő pillanatok. A papagájok súlyát naponta kell mérni, és én bizony már szaladtam az állatorvoshoz egy rosszul beállított mérleg miatt, mert azt hittem, a madár súlygyarapodása megállt. A következő pánik: működtek a veséi? Mert nem láttam nyomát ürüléknek. Aztán rájöttem, hogy a vizelet a forgácson átfolyva átitatta a hajtogatott újságot. Jó nedvesek voltak, semmi miatt nem kellett aggódni. Mire kis papagájom elérte az 50 napos kort, abbahagytam a pánikolást. Nőtt, később felállva és csapkodva, ugyanakkor óvatos élvezetet is nyújtott már, ha valaki megfogta. A négy etetés lecsökkent háromra, majd naponta már csak kétszer etettem kézzel.
Amikor kicsit nagyobb lett, azonnal megkezdtük a hevederes edzést. Ez nagyon könnyű a csecsemőmadarakkal. Kicsi korban hamar megszokják a hámot, később ez nagyon jól jön, hiszen ezzel a papagáj biztonságosan kivihető a szabadba. Ezután minden nap néhány percre feltettem a hevedert, idővel el lehet jutni arra a szintre, hogy a madár már észre sem veszi, hogy rajta van.
Később megkezdtük a további edzéseket is a már teljesen önálló papagájjal. Megtanítottuk őt kézre fellépni, először egy, később mindkét lábat használva. Ezek mind hamar sikerültek. A heveder használata ekkora már rutinosan ment, így minden nap tettünk egy kis sétát a kertben, teljes biztonságban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése