Catherine Toft meggyőző érvet fedezett fel a madárfajok intelligens képességének evolúciós szükségességére vonatkozóan. Ahol a környezet bizonytalan, evolúciós adaptációként okosabb papagájok fejlődnek ki. "A megélhetés nehézkes, még ha a környezetben alapvetően gazdag források is állnak rendelkezésre, mert ezek jelenléte időben és térben is kiszámíthatatlan, ezért az életben maradás jelentős kihívás. A természetes szelekció így bizonyos tulajdonságok kombinációit kezdte kiemelni." - mondta el a kutató.
Az intelligencia és a problémamegoldás tökéletes eszköz a kihívások leküzdésére egy olyan környezetben, ahol az erőforrások jelenléte korlátozott, és ez a papagájok természetes előfordulási helyeire igaz is. A szocialitás is hozzájárul, mivel a csoport több lehet, mint annak egyenkénti részei. Gondoljunk csak a Scarlet (magyarúl makaó néven ismert) ara papagájokra az esőerdőkben. Igen, bőséges táplálékforrásaik vannak, de a madaraknak térképet kell tartaniuk a fejükben, hogy tudják, mely fák felelnek meg a takarmányozásra és azok pontosan hol nőnek. Ezt az információt a szülők az utódoknak is továbbítják.
A szerszámhasználat számos madár esetében dokumentált. A Galapagos-szigeteki harkálypinty tüskével szedi ki a rovarokat a fák üregeiből. Az egyiptomi keselyű úgy töri össze a strucctojást, hogy a csőrében tartott követ rádobja. A Lugasépítők családjába tartozó madarak pedig mesteri módon építenek struktúrákat a leendő társak benyomására, ezeket festik és díszítik is.
Ismert, hogy a varjak szerszámokat használnak és gyártanak mind vadon, mind fogságban. Betty varjú az Oxfordi Egyetem kutatólaboratóriumában egy kísérlet során kapott egy hosszú huzalt, amelyet kampóba hajlított, hogy egy darab húst visszahúzhasson vele a ketrecébe. Azelőtt még soha nem látott vezetéket. A társa nem viselkedett ugyanígy, tehát ez egyedi esetnek nevezhető, de mindenképpen figyelemreméltó jelenség.
Az intelligencia és a problémamegoldás tökéletes eszköz a kihívások leküzdésére egy olyan környezetben, ahol az erőforrások jelenléte korlátozott, és ez a papagájok természetes előfordulási helyeire igaz is. A szocialitás is hozzájárul, mivel a csoport több lehet, mint annak egyenkénti részei. Gondoljunk csak a Scarlet (magyarúl makaó néven ismert) ara papagájokra az esőerdőkben. Igen, bőséges táplálékforrásaik vannak, de a madaraknak térképet kell tartaniuk a fejükben, hogy tudják, mely fák felelnek meg a takarmányozásra és azok pontosan hol nőnek. Ezt az információt a szülők az utódoknak is továbbítják.
A szerszámhasználat számos madár esetében dokumentált. A Galapagos-szigeteki harkálypinty tüskével szedi ki a rovarokat a fák üregeiből. Az egyiptomi keselyű úgy töri össze a strucctojást, hogy a csőrében tartott követ rádobja. A Lugasépítők családjába tartozó madarak pedig mesteri módon építenek struktúrákat a leendő társak benyomására, ezeket festik és díszítik is.
Ismert, hogy a varjak szerszámokat használnak és gyártanak mind vadon, mind fogságban. Betty varjú az Oxfordi Egyetem kutatólaboratóriumában egy kísérlet során kapott egy hosszú huzalt, amelyet kampóba hajlított, hogy egy darab húst visszahúzhasson vele a ketrecébe. Azelőtt még soha nem látott vezetéket. A társa nem viselkedett ugyanígy, tehát ez egyedi esetnek nevezhető, de mindenképpen figyelemreméltó jelenség.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése