Az újszülött papagájok a kezdeti időben elég sok probléma forrásai tudnak lenni. Később ez persze könnyebb lesz, ahogy nőni kezdenek, de az első időszak komoly kihívásokat tartogathat még azoknak is, akik rutinosak. Tavaly nyáron, amikor örömmel kézbesítettünk az új gazdijuknak hét sárga homlokú Amazont és három Fokföldi papagáj csibét, nehéz helyzetbe kerültem.
Amikor a "gyerekek" nyolc és kilenc hetesek voltak, tíz napra elhagytam az otthonom, hogy eleget tegyek külföldi kötelezettségemnek egy szárazföldi szimpóziumon való beszéd megtartásával.
Mivel áprilisban rám maradt az összes madárral kapcsolatos rengeteg házimunka, plusz egy negyven órás "rendes" állásom is, a távozás előtt azt próbáltuk megtervezni, hogy miként késleltethetjük a nevelési folyamatot, hogy visszatérhessek az utazásból, mire a madárbabáink repülni kezdenének az egész házban.
Csakúgy, mint az én esetemben ez a munkafeltorlódás, számos oka lehet annak, hogy a babapapagáj-gondozó úgy dönt, hogy "lelassítja" a kicsik fejlődésének az ütemét és a lendületét. Akiknek ez furán hangzik, azoknak nem szabad elfelejteni, hogy a kézzel gondozott kis papagájok nevelése rengeteg feladatot ró a gazdira.
A repülési fejlődés szándékos késleltetése lehetővé teszi a csibéknek a növekvő repülési tollazat teljes kifejlesztését, valamint a az egyensúly megszerzését és a lábak erejének kifejlesztését, melyek mind a magabiztosabbá válás alapjait képezik egy papagájnál. Mert nagyon magabiztosabbá és kompetenssé kell válni, mielőtt az első repülési próbálkozások megtörténnek. Ennek megfelelően a kiszámítható, kellően ügyes repülés könnyebben jön.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése